A semmire sem való orvosság

Erre a teára eljött hozzám Dani, aki vietnámi is és magyar is és gyönyörű barátnője, aki magyar és talán kémikus lesz. Egy másik alkalommal egy tajvani duettel kóstoltuk stílszerűen, merthogy ez a tea Tajvannak készült. Nem Tajvanban, hanem a tajvani piacra. A kínai kommunizmus tervgazdálkodásának bugyraiban időről időre felmerült a nyitás igénye, talán devizára volt szükségük, vagy rokonok laktak ott lent délen, nem tudom, de elég logikus lépés volt, mert az érlelt teák feltalálói, fogyasztói a szigeten kényszerültek lakni akkor már jó 40 éve. Szóval a nyolcvanas évek közepén a Menghai Teaüzem licenszet (értsd párthatározatban engedélyt) kapott néhány új tea kifejlesztésére egyenesen tajvani megrendelésre. (A licensz másik részről, a tajvaniak kérésére a Xiaguan Teaüzemnek járt.)  Az exportorientált termékfejlesztés eredménye egy sor új recept volt, ezek közül  kettő vált szinte etalonná, mindenesetre legendássá. 8582,8542, és a Xiaguantól a 8653. Mindegyik tea egységes, állami logó alatt, a szokásos piros-fehér-zöld csomagolásban jelent meg.

A 8582 különböző kiadásait kóstoltam már, a legutóbbi, nagyon érdekes interpretáció a 2008-as Menghai volt, a legjobb pedig a Xi Zi Hao féle 8582. Pont ezt (a szintén Tajvanra gyártott) teát kóstolva érezhető, mennyire más, mennyire elüt minden más klasszikus shengtől ez a recept. A karaktere nehezen meghatározható, mindenképpen féloldalas, portrészerű képet ad, húzós, éles és mégis édes ízekkel. Nem könnyen szerethető tea, tulajdonképpen nem is nagyon ajánlható, hogy valaki ezzel a teával kezdje a puerh tanulást. Talán éppen ez a fura, orvosságszerű, egyszerre lúgos és egyszerre édes, ovális, ízkarikatúra az oka, hogy az erős, fűszeres, tajvani ízek közé került kedvencnek. Meg talán az, hogy legendásan jól ért. (értsd öregedett). 

Így érett teaként kiemelkedően jó befektetésnek számít, az 1990-ből megmaradt lepény ára 100-120 EUR körül van, de ez még mindig  jóval 1000 forint alatti teázást jelent.  Mindegy. Az elmosás után teánk rögtön a mélybíbor spektrumba száll alá és ott is marad 12-14 felöntésig. Egy év híján 20 éves kora ellenére csalódást keltően harsány, mintha néhány év kimaradt volna a történetéből, de aztán, ahogy haladunk előre, figyelemreméltó változást mutat. A sheng puerhek az első két-három finomabb felöntés után általában túl harsány hangokat pedzegetnek, itt viszont ekkorra  inkább egyensúlyba kerülnek az ízek. További érdekes adalék, hogy nem érzünk szívbe markoló, tarkóra ütő őserőt. A joviális teázgatás és beszélgetés, meleg, barátságos tónusúra vált, feltűnően egyetértünk mindenben, már-már gyanúsan egyszerre vetjük fel a legkülönfélébb témákat. De a 8582-t biztosan rövidebbnek érezzük a többi érlelt shengnél. 15 felöntés után szalmasárgára vált és még 5-6 szor kielégítő öntetet ad, de aztán  bezárul a titkok kapuja. Csak utána vesszük észre, hogy két és fél óra telt el.

- Nem is olyan erős - mondanánk, de aztán nagyon is nehéznek bizonyul a felállás. Homlokunra nehezedik a tea eddig észrevétlen ereje, szédelgünk, nem is kicsit, még másnap is ott kong bennünk az érlelt tong emléke.

Legközelebb, épp a 8582 ürügyén arra terelődik a beszélgetés, miért "csak" az ilyen teákat becsülik sokra Tajvanon.

•              - Nem csak ezeket - mondják, de ezek kétségtelenül a legfinomabbak nekünk. Csak az a baj, hogy drágák, még nekünk is.
•               - Nem azért szeretitek, mert olyan erősek, sűrűek, mint valami kanalas orvosság ? - kérdem.

             De a kérdést nem igazán értik. Ők csak szeretik és kész.

•              - Különben is a tea orvosság - dobom be utolsó, közös nevezőként az örök közhelyt, csakhogy itt most két farmakológus ül velem szemben.

             Az egyik rögtön felkapja a fejét:

•               -Orvosság? Tényleg? És mire?