2001 fehér sárkány öreg puerh tea

 Jin gua , azaz arany tök, a puerh prések egyik legkorábbi formája. Hivatalosan 1729-ben szerepelt először, mint császári hódolati tea, akkor még természetesen sheng puerhként. A tök a gazdagság, a prosperáló, nagy jövő előtt álló hatalom, üzletmenet jelképe, ezért állnak ezek a hatalmas formák szinte minden puerh üzlet és üzem bejárata előtt. A kannába kerülő tea a Fehér Sárkány Teaüzem teája, amit  a Jinggu hegységben termeszett ültetvényes alapanyagból gyártottak. Az üzem, a hegység és a tök neve csak látszólag, hasonló Jinggu  egy város és járás neve Simaoban, egyúttal az említett hegység neve, erős, gazdag sheng puerhek otthona és szülőhelye a híres, finom yunnani aranyvörös teának, ami szerintem a létező legfinomabb fekete tea. A kis Jinggu Fehér Sárkány Teaüzem Puerh város jinggu járásában található a puerh fő gyártási, művelési területén, 180 km-re Puerh várostól, a mai és egykori fő szállítási útvonalak mentén. A művelt terület nagysága alig 500 hektár, az üzem területe, amit 1988-ban építettek 8000m2 A Jinggu évente kb.1000 tonna teát gyárt és a mai termelékenységi rátának megfelelően kétszá embernek ad munkát.  Fő terméke préselt puerh azon belül, tégla, csésze és tök alakban. A cég teáit elsősorban hazai piacon értékesítik, de vevőik közé tartozik Makaó, Hong Kong, Japán és Dél-Korea.

 Szóval Jinggu Jin Gua teáját 2001-ben készítették és préselték 30 kg nagyságú tökökbe, amiket babák módjára raktak egymásra, így emelve gazdag tea-sztúpát, majd 2006-ban morzsolták szét "leveles" tea darabokba. Paradox módon más üzemek ma a régi teáikat szedik elő és préselik formába, hogy jobb áron értékesítsék. Az ilyen formában levelessé vedlett tea legalább feltárja összes titkát, szárakat, nagyobb leveleket, rügyeket és minden elképzelhető tea alapanyagot, még néhány termést is beleértve.

Legjobb, ha egy ilyen érlelt teához a szükségesnél is nagyobb szkepszissel fordul az ember, legyen szigorú, következetes, sőt érdektelen. Ha van mit felmutatnia, úgyis képes lesz megvédeni magát a tea. A mosólé mindenesetre éjfeketére sikeredik, ami arról tanúskodik, hogy erősen fermentált anyagról van szó és a két évvel ezelőtti darabokra szedés jó döntés lehetett, mert a préselésben töltött évek után levegőt kapó tea még tovább érhet. Sejtésünk ennek megfelelően be is igazolódik, az első 4-5 felöntés még rémesen érdektelen, sima siamoi íz, leginkább tejszín zsírosságú, krémes, olajos micsoda, amit dokumentálunk is a tea öntetének felszínére szabaduló illóolajok sokaságával. Egy két felöntés felcsillant egy-egy ízpamacsot, de az egész szeánsz egy elsötétített színpadhoz hasonlít. A 6. felöntésben kezdenek csak felszabadulni kétes, sarkos Menghai- szerű ízek, amik egyszer majd képesek lesznek más dimenziókba tolni a teát. Jól érezhetően nem tavaszi az alapanyag, ízei bársonyosan barnák, kitartóak, hosszú zümmögés kíséri őket a szájban. Még a jobb üzletekben se számítsunk arra, hogy meg tudják mondani az érlelt tea tavaszi, nyári, vagy tavaszi szüret eredménye, de a tapasztalat hamar felismeri. A tavasz szúr és lehel, a nyár összefolyik és meleg, az ősz kopár, életlen, cseres.

Ez a tea az érdektelenségből kellemes délutáni társsá válik, majd a nyolcadik felöntéstől kezdve egy két felöntésre még megvillantja erejét, végül  édes, finom maszatolásba kezd. Legfőbb erénye nyugalma, kedves, tartózkodó ereje, finoman párolgó illóolajai és nagyon lassan feltáruló komponenseinek összhangja. Ha borba mondanám, nagyon héjas otelló lenne, színlé. Simaoi teából érlelt shu puerh teát fogyasztani megintcsak külön kaland, nem szokásos aktus, de jó tapasztalat időseknek és nem ízvadász tea őrülteknek.

  Végkövetkeztetésként ki kell mondanunk a már amúgy is sejtett szabályt; az érlelt teák ideje nem azonos saját élet időnkkel. 2001-2008 nekünk erősen más íz-képeket juttat eszünkbe, végül a tea ideje, mint név és hír, mint formába testesült képzet túllép magán a teán is. Az időt ízlelgetve nincs is felhatalmazásunk ítéletet mondani, csak nyalogatva ízlelni és tűnődni; milyen lesz majd saját ízünk, egyszer, nagysokára??